Igaz nálunk még nem tekint hosszú múltra, de egyre több lelkes gazdi érdeklődik és vág neki a dog-dancing nevű kutyás sportnak. A gondolat, hogy a kutya és gazdája zene kíséretében összhangban mozogjanak, már húsz éve felvetődött. Ilyen produkciót először  Észak- Amerikában mutattak be a nagyközönségnek, két agility versenyző és kutyakiképző. Azóta világszerte elterjedt . Egész Észak-Európában ismerik ezt a műfajt és neves versenyeket rendeznek, hogy a nemzetközi viszonyok között bizonyítsanak a "táncoló" kutyák. Magyarországon először 1999-ben tartottak bemutatót, egy agility versen alatt. Egészen 2003-ig bontogatták a szárnyukat a sportág magyar képviselői, majd egy csoportba szerveződtek, és megrendezték a hazai első dog-dancing versenyt.

A sportág feltételei nem kívánnak tetemes vagyont, sem folyamatos önfeláldozást. Mindenesetre a kutya elengedhetetlen hozzá és nem árt, ha ösztönzésképpen mindig van egy marok kutyacsemege vagy labda a zsebünkben. Persze a türelem és az idő is nélkülözhetetlen az eredmény érdekében.

A tanulás alapja az engedelmességi gyakorlatok és ez válik sok gyakorlással magas szintűvé. A feladatra bármilyen fajta alkalmas, de gyakorlatilag a magas intelligenciájú, közepes testű és mozgékony kutyák a legmegfelelőbbek. Nyugat-Európa "táncosai" közül 80%-a border collie.

Magyarországon még csak páran dogdenszelnek ezzel a fajtával, de nagyon ügyesek a mudik, a malinoisok és persze a keverék kutyák is. Hazánkban egy bearded collie mondhatja el magáról, hogy a legjobban elsajátította gazdájával a szinkron mozgást. Mivel kivétel nélkül minden fajta fogékony és alkalmas erre a sportra, a versenyen a bírák figyelembe veszik a kutya fajtájából eredő tulajdonságokat, hiszen nem lehet ugyanolyan akrobatikus mutatványokat elvárni egy berni pásztortól, mint egy sheltie-től.

A kiképzéshez szükséges idő az egyéni képességektől függ, beleértve a kutyát és a gazdit is! Az előképzettség mértéke is jelentősen befolyásolja a tanulás időtartamát, de minimum másfél év szükséges ahhoz, hogy a páros a nagyközönség elé léphessen. Minél fiatalabb a kutya annál jobb elkezdeni a tanulást és a gyakorlást. Akár már a 2-3 hónapos kiskutyát is lehet rövid ideig, de napi rendszerességgel tanítgatni az alap dolgokra, mint helyben maradás, szabadon követés láb mellett stb. A képzés egyetlen akadálya a kényszer. Nem lehet olyat erőltetni a kutyára, ami képességeit meghaladja, vagy ha nincs semmi motivációja a feladat elvégzésére. Kényszerrel nem lehet megtanítani egy kutyát erre, hiszen akik jól csinálják, szívvel lélekkel teszik azt.

Tehát az igazi kutyaimádóknak egy újabb tevékenység, amit kedvencükkel együtt űzhetnek, és a sikernek is együtt örülhetnek.